A legfontosabb “kellék” egy igazi kisbaba vagy kisgyerek, vagyis az ő lába esetleg keze… Kiváló ajándék lehet büszke nagymamáknak, nagypapáknak, de talán még maga az apuka vagy anyuka is örül neki, ha meglepik karácsonyra a poronty aktuális méretű “végtaglenyomatával”. Arról nem is beszélve, hogy maga az érintett hogy fog neki örülni, ha sok év múlva próbálja behelyettesíteni jócskán megnőtt kezét, lábát…
A kivitelezési technikák egész sora áll rendelkezésre, ezekből válogathatunk igényünknek, lehetőségeinknek megfelelően.
- gipsznyomat - talán ez a legklasszikusabb változat: műanyag tányérba öntjük a megfelelő összetételű gipszmasszát, és (ha már abban a korban van az illetékes fiatalember, akkor) megkérjük, hogy tenyereljen vagy talpaljon egy jókorát a tányérba, és hagyjuk megszáradni. Esetleg festhető is, de talán nem kell erőltetni…
- tinta - kissé kíméletlen dolog, ha utána nem akarunk lebukni anyuci, apuci előtt és minden áron el akarjuk tűntetni az árulkodó foltokat a tenyérről, talpról! 
A végeredményt tekintve viszont az egyik legrészletesebb lenyomat lehet ez a típus (árkok, barázdák, ráncok remekül kivehetők).
- fénymásoló - nos, igen… ez már eszközigényesebb: minimum egy alkalmas munkahely kell hozzá, ahol nem kínos, ha valaki meglátja, hogy egy óvatlan pillanatban ráállítjuk a gyermeket a másológépre. Ez utóbbi kettő nyugodtan fokozható egy-egy csinos kis házi készítésű kerettel is.
- dekorhomok - ez az, amit már próbáltam, de be kell vallanom őszintén, hogy vagy a technikánk nem volt tökéletes, vagy az alapanyag, de nem jött össze a dolog - valódi kudarc volt a javából… Ettől függetlenül ajánlom, mert elvileg ez tetszett volna a legjobban.
