Az egyik lekváros üvegünkről jutott eszembe… Most már lekváros üveg, de annak idején - talán tavaly nyáron - vásárfia volt: diós mézzel teli kicsike hasas üveg, az egyik gyerkőc azt választotta magának. Aztán eszembe jutott, hogy mennyire egyszerű, kivitelezhető, mutatós - remek karácsonyi ajándéknak való - és mégsem csináltam soha… Nos, itt az alkalom!
Hozzávalók:
- formás, de nem díszes üveg - a belevaló lesz maga az “esztétikum”, így a külső minta csak rontja a hatást… 
- tiszta, hibátlan, szárazmagvak (dióbél, mogyoró, mandula), asztalt gyümölcsök
- jó minőségű, sűrű, termelői méz
És kész is, ennyi, nem több. Jó, még némi idő és türelem is kell hozzá: hogy az egyes rétegek közé jól becsuroghasson a méz, nem maradjanak száraz részek, érdemes néhány órát, vagy egy-egy éjszakát várni, hogy tökéletes legyen az eredmény. Az apró magvak közé nehezen hatol be a méz, tényleg kell hozzá türelem! 
Azután csak jól le kell zárni, a tetejére meg valami csinos kis kalapot kötünk, és máris mehet a karácsonyfa alá, vagy a polcra, ha olyan jól sikerül, hogy nincs szívünk megválni tőle…
