Babits Mihály: Karácsonyi ének
Mért fekszel jászolban, ég királya?
visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
Mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán, mint csillag-űr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt.
kezed csak bús anyád melléért nyúlt…
Becsesnek láttad te a földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem véted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy “megszületett”!
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.
