Hétvégén a gyermekeink áhítattal néztek egy bábelőadást, ami ennek a mesének az alapján készült. Nagyon szép, kedves történet, éppen kisgyermekeknek való: kicsit közelebb viszi őket karácsony titkához. Meséljétek el minél több apróságnak!
Martonné Némethy Márta: A szúrós szőrű bárányok (főleg emlékezetből…)
Valamikor régen a júdeai Betlehem közelében élt egy Tobit nevű pásztor. Az egész országban neki voltak a legszebb bárányai. Sereglettek is hozzá messze földről az emberek, hogy lássák a hófehér, selymes és puha szőrű állatokat!
Egy napon a nyáj legszebb juha két kisbárányt hozott világra. Tobit igen megörült a szaporulatnak, de öröme nem tartott sokáig.
“Gyertek csak közelebb! Mi történt veletek?” - Tobit végigsimít a bárányok hátán. “Nem is vagytok ti igazi bárányok! Ilyen csúf, szúrós szőrű állatokat életemben nem láttam! Persze, persze, nem tehettek róla, hogy így néztek ki, de akaratlanul is elcsúfítjátok a nyájam. Ha ennek híre megy, minden pásztor rajtam fog nevetni: “A híres Tobit, az ő gyönyörűséges nyájával…” No, amíg el nem döntöm, mit teszek veletek, nevet adok nektek. Lássuk csak…Te leszel Szúrós , te pedig Tüskés.
No, no, ne nézzetek rám ilyen szomorúan, majd csak kitalálok valamit, hogy ne legyetek ilyen csúnyák. Addig is menjetek a társaitokhoz és barátkozzatok velük.”
A kisbárányok nagyon elszomorodnak: - Mondd, valóban annyira csúnyák vagyunk?
- Nem tudom. De nézd, épp jön anyánk, bújjunk hozzá; mellette elfeledjük csúnyaságunkat.
Tüskés és Szúrós édesanyukhoz akarnak bújni, de eltaszítja őket. “Menjetek innen! Szégyent hoztatok a fejemre! Lehet, hogy miattatok megharagszik rám a gazdánk, pedig én vagyok a kedvence! Menjetek, menjetek innen!”
Szúrós és Tüskés annyira elkeseredik, hogy arra gondolnak, legjobb lenne megszökniük, de aztán a rókáktól és farkasoktól való félelmük még erősebbnek bizonyul, így úgy döntenek, várnak még néhány napot, hátha megszeretik őket a többiek.
Aznap este, midőn a nap lenyugodott, Tobit összeterelte a nyáját. A juhok egymáshoz bújva melengették egymást a gyorsan hűlő éjszakában. Csak Tüskés és Szúrós didergett egymagában, mert a többiek nem engedték őket maguk közé. Ember és állat nemsokára álomba merült, csak a két magányos bárány virrasztott dideregve. Az éjszaka egyre hidegebb lett…
Éjféltájban hatalmas dördülés rengette meg a földet, majd éles, villámhoz hasonló fény villant az égen. Angyalok jelentek meg a magasban, és gyönyörű éneket énekeltek…
Tobit izgatottan felugrott, és költögetni kezdte a bojtárokat:
- Ezek az Úristen angyalai! Keljetek fel, bojtárok! Ébredjetek!
Ekkor az egyik angyal így szólt hozzájuk:
- Ne féljetek pásztorok, nagy örömet hirdetek: Megszületett a Messiás Betlehemben! Menjetek a városba, ott találjátok őt egy istállóban, pólyába takarva, jászolba fektetve!
Ezzel amilyen gyorsan érkeztek, olyan hirtelen el is tűntek a pásztorok szeme elől. Azok meg elhatározták, hogy megnézik azt a kisdedet, hiszen nagyon közel volt hozzájuk Betlehem városa, az ég tiszta és fényes volt felette. A bárányok közül csak a két kicsi volt ébren, fáztak a hideg éjszakában, nem tudtak aludni. Látták az angyalokat, hallották a pásztorok beszédét, és elhatározták, hogy ők is velük mennek, titokban, messziről követik az embereket.
Mikor odaértek az istállóhoz, ott találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Elmesélik, hogy angyalok jelentették nekik a kisfiú születését, és azért jöttek, hogy hódoljanak előtte. Átadták nekik szerény ajándékaikat: vajat, sajtot, túrót.
A két kisbárány is nagyon szeretett volna adni valamit a kis Jézusnak, de mivel bundájuk szúrós volt, még melegíteni sem tudták, féletek, hogy felsértik a finom bőrét.
Egyszer csak azt veszik észre, hogy a gyermek feléjük fordul és úgy néz, mintha hívná őket. Nem törődve azzal, hogy Tobit megláthatja őket, elindultak közelebb a jászolhoz. A pásztor odaszaladt és meg akarta ragadni a bárányokat, de abban a pillanatban a szúrós szőrük átváltozott olyan puha gyapjúvá, amilyet Tobit még életében nem látott. Álmélkodtak a pásztorok, bojtárok, Tobit pedig mérhetetlenül boldog volt a csoda láttán, és ezt mondta:
- Istenem, de boldog vagyok! Hihetetlen! Enyémek a világ legszebb bárányai! Ne haragudjatok barátaim, mennem kell! Nem tudok egy helyben maradni. Mindenkinek el kell mondanom, hogy mi történt a bárányaimmal!
Azzal elindult az istálló ajtaja felé, de a küszöbnél tétován megállt, majd lassan megfordult és a jászolhoz ment. Óvatosan odarakta a kis Jézus mellé Tüskést és Szúróst.
- Nagyon hideg ez az istálló… Még megfagyna a gyermek. Tulajdonképpen én még nem adtam neki ajándékot. Legyenek hát a világ uráé a világ legszebb bárányai!
Mária meghatódva szólt Tobithoz:
- Köszönjük, jó pásztor. Tudom, érzem, hogy a szívednek legkedvesebbet ajándékoztad a fiamnak. Tudom, érzem, nehéz volt döntened, de azt is tudom, hogy százszoros, sőt ezerszeres lesz a jutalmad az Égben!
Azzal a jászolhoz lépett és fölemelte a kisfiút.
- Nézd, már nem is fázik…
