A karácsonyfa-állítás szokása német eredetű és szélesebb körben csak a 17. században terjedt el. A hagyomány szerint Luther Márton német pap, a reformáció nagy alakja állított először karácsonyfát gyermekeinek az 1500-as években.
C. A. Schwergeburth: Luther családjával karácsonyeste Wittenbergben, 1536-ban.
Ehhez képest az első történelmileg is igazolt adat 1605-ből származik, s egy strasbourgi-i polgár jegyzeteiben találták. Arról írt, hogy a városában akkoriban terjedt el az a szokás, hogy az emberek fenyőfákat állítanak, gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszitik. (A gyertyák valószínűleg ennél később kerültek a fákra - ez a leírás még nem tesz róla említést.)
Minden, ami a karácsonyfát díszíti, valamiféle jelentést hordoz: az alma, a tudás fáját, a paradicsomi almafát jelképezi, a papírláncok a fára tekeredő kígyót jelenítik meg. A gyertyák a téli napfordulókor támadó fényt, és a fény hordozóját, a megszülető kis Jézust jelképezik. Régen a fa tetejét csillag díszítette, ami a betlehemi királyoknak utat mutató betlehemi csillag jelképe volt.
A fa felállításával kapcsolatos szokások is sokat változtak az idők során. Részletesen először egy wittenbergi könyvben írtak erről. A szerző elmondja, hogy a környékbeli hölgyek azt az új szokást vezették be, hogy a lányoknak és a fiúknak kis fákat álíltanak, mellé gyertyát tesznek és ajándékokkal rakják körbe. Azután egyenként behívják a gyerekeket, hogy vegyék el a nekik szánt ajándékokat és fákat.
Hazánkban a Podmaniczky család állított először karácsonyfát 1826 táján. Az ő visszaemlékezéseiből idézek az érdekesség kedvéért:
“Különösen a karácsony ünnepe tartozik kegyelt gyermekkori emlékeim közé, éspedig azért, mert azóta sem láttam oly fenséges celebritással megülve, mint családunkban.
Hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi, gyermekek - öten voltunk - egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta a karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. Még most is előttem lebeg e szeretetteljes kép, az apának komoly, áhítatos magatartása, az anyának jóságos tekintete, a repeső öröm a gyermekarcokon, melyeknek pírján megtört a viaszgyertyák halvány fénye.”
folyt.köv.
