Akkor most - az ígéretemnek megfelelően - folytatom a betlehemest, így ezzel a bejegyzéssel már teljes lesz a szöveg.
A LEGRÉGIBB MAGYAR BETLEHEMES JÁTÉK - II. RÉSZ
ANGELUS CANTI:
Dicsősség legyen mennyben az Istennek,
Békesség Földön lakó embereknek,
Jó akaratú együgyü kösségnek,
Minden népeknek.
PASTOR:
Micsoda szokatlan zendülés hallaték fülembe?
Úgy tetszik, Angyali éneklés jöve füleimbe:
Ragyogó fényesség jöve szemeimbe:
Úgy tetszik mennyégben valák az elmémbe.
ANGELUS:
Serkenj fel, Istennek választott serge!
Semmit se mulass, menj be Betlehembe.
Ott az egek urát megleled romlott hellyben.
Dícsird s magasztallyad együgyüségedben.
Jászolyban találod világ alkotóját és megváltóját.
PASTOR:
Hallod-e barátom, Titire, keljünk fel s mennyünk
Betlehembe.
Lássuk meg, mit adott Isten ott az helyben.
Talám valami jót ad aggot vénségünkben.
PASTOR SECUNDUS:
Bátor mennyünk el épen Betlehembe
PASTOR TERTIUS:
Bele tehénbe…
PASTOR PRIMUS:
Oda, Betlehembe! Bolond Bet…
ANGELUS:
Serkenj fel, Istennek választott serege!
Semmit ne mulass, menj be Betlehembe,
Ott az egek urát megleled romlott hellyben.
Dícsird s magasztallyad együgyüségedben.
Jászolyban találod világ alkotóját és megváltóját.
PASTOR SECUNDUS:
Mi hozott engemet ez nagy Udvarházban
Az Apám sem lakott nekem palotában,
Magam is gyakran ültem a gunyhóban,
Hogy sem efféle iratos tornácban.
(A pásztorok előjönnek, a többiek követik őket.)
PASTOR TERTIUS:
Titire barátom, jó tanácsot adál.
Oktonde bátyádnak okosan is szólál;
Efféle dologrúl sokat is meg szánnál,
Talám végre immár rajtam szánakodnál.
PASTOR PRIMUS:
Mi lölte a szádot, talám köszvény bántja?
PASTOR SECUNDUS:
De hogy, fogaimot most barátkoztattya.
PASTOR PRIMUS:
Vesd ki, majd el rontya.
PASTOR SECUNDUS:
Átkozom, míg élek, és a Bibicz halmot,
mert bezzeg valóban megégeté számot,
soha nem adtam még tolvajoknak vámot,
De bezzeg megverék hóhérok talpamot.
PASTOR PRIMUS:
Nosza, had lássam meg, majd meggyógytom én.
Már sok sánta bakot meggyógytottam én;
Fekügy le csak hamar, majd hozzálátok én.
PASTOR SECUNDUS:
No bátor, mennyünk el, de nem puszta kézzel,
De mint hogy az búcsut szokják járni, pénzzel.
Az ki akar járni hasznos nyereséggel,
Ajándakot vigyünk neki nagy bővséggel.
És mindgyárt felteszem legjobbik juhomat,
Mellytül telé fejem kétszer sojtáromat,
Azontul peniglen minden esztendőben
Kétszer ellik, nincsen kétség ebben.
PASTOR TERTIUS:
Én bizony nem merem fel tenni juhomot.
Mert igen rettegem mustoha Atyámot.
Hasonlatos képen patvaros Anyámot,
Ha fel tenném, jól megdengáznák a hátamot.
Inkább lépesmézet adok neki, nagy örömest,
Almákot, szépeket hoztam neki édest.
Vajas és nád mézzel süttetest bélest.
Egynéhány herőcét, egen szép frisseket.
PASTOR QUARTUS:
Én is amaz kurta, furcsa kis bariskát
Oda adom kezébe, had szaggassa gyapját;
Ezt is neki adom, a szép furollyácskát,
Nészhetse melly hangos, fújhatsza a lyukát.
PASTOR SECUNDUS:
Bizony igen hangos majd fúok egy nótát,
Ez csinos muzsika megérne egy krajcárt.
Az egész pásztorság ne kiméllye lábát,
Kiki szép módgyával járja itten táncát.
(A furulya szól, a pásztorok táncolnak és éneklik a pásztordalt.)
PASTOR PRIMUS:
Hej, Hujma, te vagyé oda fel a boglyán?
Hallád-e ha ott esznek a juhok a szénán?
PASTOR SECUNDUS:
Ime, itten vagyunk ketten, rakjunk tüzet,
Tik is magatoknak, gyermekek más helyett.
Keressetek közel, lobbancsatok szenet,
Az míg fen láttyátok az Göncő-szekeret.
PASTOR TERTIUS:
Titire barátom, jer nyugodgyunk ez helyen.
Míg az hajnali csillag fel tetszik az égen.
…
Inkább indullyunk el innét, mennyünk az Bíróhoz,
Mert hogy itt maradgyunk, nincsen kedvem ahhoz.
Vígan vár bennünköt az pintes kannához,
Mellyet megkészített már az asztalához.
Mennyünk el! Őrizze Isten juhainkat,
Vezérellye minden utainkat.
