A betlehemezés szokásáról már egy jóval korábbi bejegyzésben - a karácsonyi hagyományok, népszokások kapcsán - részletesen szóltam, most az “anyaggyűjtések” során beleszaladtam egy élőszereplős betlehemezés részletes leírásába. Azért gondoltam, hogy - bár terjedelme nem csekély - megosztom mindenkivel ezen a fórumon, mert nem akármilyen szövegről van szó. Ez a ma ismert és lejegyzett legrégibb magyar élőszereplős betlehetmes. (Mivel tényleg nagyon hosszú a szöveg, két részletben fogom beírni.)
“Kerecsényi Dezsőnek a Magyar Próza Könyvében kifejtett elvei szerint átírta, azaz mai magyar nyelvre lejegyezete: Holl Béla.”
A LEGRÉGIBB MAGYAR BETLEHEMES JÁTÉK
PASTOR PRIMUS:
Nyiss ajtót, jó gazda, légy jó víg örömmel,
Forgódgyál serényen, légy jó készülettel,
Mert királyok jőnek házadhoz ezennel,
József és Mária a kisded gyermekkel.
JOSEPHUS:
Adgyon Isten jó estvét,
Kévánatos jó szerencsét,
boldogítsa házad népét
Hogy szerethess sok jövevént.
PASTOR PRIMUS:
Honnan valók vadtok?
JOSEPHUS:
Császár őfelsége parancsolattyábúl
Kelleték nekünk indulni az útra.
PASTOR:
Mit akartok tehát?
MARIA:
Ím azért jöttünk hozzátok,
Hogy bennünköt meg szánnjatok,
Nyugodalmas helyet adgyatok,
Kérünk légy hozzánk irgalmas;
Mint hogy az idő ártalmas,
Fogadgy bé meleg házadban,
Hogy hadd nyugodgyunk meg abban.
PASTOR:
Kinek hínak benneteket?
JOSEPHUS:
Engemet hívnak Józsefnek,
Mária nevű hitvesének,
De könyörgök kegyelmednek,
Agy szállást ily hidegvetteknek.
PASTOR:
Én bizony nem adok, mert én juhász vagyok.
Uram híre nélkül senkit sem bisztatok:
Majd az akol felé én is kiballagok,
Hogy az juhot meg ne fujtsák az farkasok,
Ha szállást nem adnak, ím vadnak istállók.
Hiszen én is ugyan csak azokban hálok.
MARIA:
Kéntelenek vagyunk véle,
Mennyünk az istállók fele,
Ím az szalmával tele,
Abba magunkat tegyük le.
PASTOR SECUNDUS:
Titire barátom, jer nyugodgyunk ez helyen
Míg a hajnali csillag feltetszik az égen.
ANGELUS CANIT:
Dicsősség légyen mennyben az Istennek,
Békesség földön lakó embereknek,
Jó akaratú együgyü kösségnek,
Minden népeknek.
REX PRIMUS CASPARUS:
Jöttünk Napkeletrül hozzád nagy sóhajtva,
Nagy szorgalmatossan kérdeztünk óhajtva,
Hogy született legyen Világ megváltója,
Ki lész a ki volna e dolog tudója.
Nem vala senki is, a ki megmondaná,
Hogy már születtettél emberek váltsága;
Ki lész a ki volna e dolog tudója.
Vigad azon lelkem, hogy ez időt értem.
Mellyel Szent Uramot kisdeden szemléltem;
Áldott legyen neve, kit meg sem reméltem,
Hogy szentek királlyát látni méltó lettem.
Te neked én azért nagy sokkal tartozám,
Hogy kedved találnám, szívbűl is kévánnám;
Csak tudnék tetszeni, biz el sem mulatnám,
Kedveskedném ollyal, kit jobban alítnám.
Hogy ha kévántaték nálad szolgálatom,
Nem kémélném tűled serény udvarlásom,
Mint most nap keletrűl hozzád jött járásom,
Úgy kész volnék holtig körüled forgódnom.
Mit kévánsz, megadom neked Szent Uramnak,
Kit jó szándékombul hoztam királyomnak,
Tirus arannyát, vedd Thársis bánnyájának,
Melly lesz példázója, király voltodnak.
REX SECUNDUS
Sábábúl jöttem én is hozzád messze földrül,
Istent hogy imádgyak, ki leszállot égbűl,
Téged egek Urát tisztellyelek szívbűl,
Ne utáld szulgádot, ki most hozzád térül.
Kisdeden szemléllek, de nagy Úrnak hiszlek,
Romlandó test alatt Istent s embert nézek,
Temjén illattyával mint Isten tisztellek,
Ez hitben meghalni minden tagom készek.
REX TERTIUS:
Üdvöz légy, Úr, Kisded, kinek nagy hatalmát,
Az ég megmutatta diadalmasságát.
Csillagját bocsátta, hogy mutatná Urát,
Ki már megtanított, hogy tudnánk szállását.
Nem fényes palotánban, sem kárpitos házban,
romlott istállóban fekszel csak jászolyban.
Ím szemükkel látjuk, fekszel csak szénában,
Kevés posztócskák közt szorultál pólyákban.
Erre nem szorultál, hanem mi kedvünkért
Szenveded ezeket a bűnös emberért,
Megerőtlenedtél erőtlenségünkért;
Tudom, többet is kell cselekedned ezért.
Illy nagy jó voltodat mivel háláljam meg,
Sanyarú kínodat mivel szolgállyam meg?
Vegyed ez Myrhácskát, mert ez jelenti meg,
Értünk meg fogsz halni, de nem rohadol meg.
Dicsértessél ezért mind földön, mind mennyben.
Hogy megadtad látnom magadot e testben,
Kit régi Szent Atyák kévántak éltekben,
De nem jöttél földre hozzánk idejekben.
