Karácsonyi ajándék, karácsonyi ajándékötletek, karácsonyi képeslapok, karácsonyi receptek és karácsonyi hagyományok

A karácsonyi ünnepkör legkedvesebb - és talán legismertebb - dramatikus szokása a betlehemezés, melynek két formája is népszerű hazánkban: bábokkal is megjelenítik a történetet, de ugyanolyan gyakran hús-vér szereplőkkel mutatják be Jézus születésének történetét. Advent első vasárnapjától karácsony „bőjtjének” estéig öt tagból álló 12–15 éves gyerekek járték a betlehemet. Egyikük (az angyal) vitte a templomot, ami papírból, fából vagy agyagból készült. A betlehemesek házról-házra jártak, s megkérdezték, hogy szabad-e a betlehemet bevinni, amit a „rendes” házakban meg is engedtek. A betlehemezés gyakorlatilag részben egyházi, részben világi dallamokból álló, színdarabszerű pásztorjáték.

Egy másik - valószínűleg kevésbé ismert - népszokás a regölés, mely az egyik legrégibb pogány eredetű népszokásunk. Karácsony estéjén, illetve Szent István előestéjén jártak a fiatal fiúk regölni; bandába verődve, maskarába öltözve, csörgő láncokkal, botokkal felszerelkezve, házról-házra jártak és énekelve kértek a ház lakóira bőséget, terménykenységet, szerelmesekre áldást, betegekre gyógyulást. A “reg” szó hevületet jelent - a sámán extázisra, rejtekezésre utaló kifejezés. A zajütésben és a “regõ rejtem”-féle szavak ritmikus ismétlésében a finnugor sámánvarázslás csökevénye mutatható ki. Utal a szokásnak a téli napforduló õsi, primitív ünnepével való kapcsolatára is. Az Erdélyben és a Dunántúlon fennmaradt szokás fõ részei:- bevezetõ - szarvas-ének (téli égbolt csillagképe)- gazda-ének (bõséget varázsol a gazdának)- összeregölés (leányt, legényt név szerint összeénekelve)- záradék (adományra felhívás vagy elvonulás).

Folytatás következik…